Közösségi bántalmazás megelőzése, kezelése
A gyermeki agresszió és a kortárs bántalmazás különféle megjelenési formái a nevelési-oktatási
intézményekben egyre nagyobb kihívás elé állítják a pedagógusokat, diákokat, szülőket és az iskola
környezetében dolgozó szakembereket egyaránt. Megfelelő eszközök nélkül a feszültség nő, a tehetetlenség
agresszióhoz, elfojtásokhoz, torz világlátáshoz és önértékeléshez vezet. Az érintettek évtizedek múltán is
hordozzák magukban a traumák következményeit.
- az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzését
- meglévő bullying-szituációk feloldását
- bántalmazott gyermek számára megoldási technikák nyújtását
- az asszertív kommunikáció, helyes érveléstechnika elsajátításában való támogatást
- a resztoratív technika elemeinek átadását
- szemléletváltást a konfliktuskezelésben
Hirschberger Szilvia
gyakorló tanár, pedagógiai pszichológus, konfliktuskezelési szaktanácsadó, drámapedagógus
A konfliktusok az emberi viselkedés természetes velejárói. Vallom, hogy önmagukban azok megléte soha nem
probléma; a rájuk való reflektálás során dől el, van-e feldolgozni valónk az esettel kapcsolatban,
szükséges-e külső beavatkozás a folyamatba. Valós problémával akkor kerülünk szembe, ha nincsenek eszközeink
a felismert konfliktus kezelésére. Márpedig ennek eredményessége meghatározza az egyes intézmények légkörét,
a tanítás eredményességét, a tanulók mentális egészségét.
Konfliktuskezeléses eszköztáramban a helyzetek megismerése, a probléma elemeinek beazonosítása, mozgatóinak
megértése mellett a drámapedagógiai módszerek és a resztoratív technika lépései szerepelnek.
Célom nem a felejtés, a trauma végleges kitörlése, hanem az átkeretezés, a feldolgozás során a lelki
egyensúly visszaállítása, egyfajta mentális felszabadítás.
A resztoratív (helyreállító) szemlélet középpontjában az a gondolat áll, hogy a konfliktus valójában
lehetőség a megújulásra, a felborult egyensúly helyreállítására.
Ez a szemlélet új megközelítésekkel segít: részint normasértés esetén a következményekről, a büntetésről nem
a gyerek „feje fölött” történik döntés, hanem valamennyi érintettet bevonva, részint a resztoratív folyamat
során nem az elkövetőt, hanem a tettét ítéljük meg.
Sokéves tapasztalat hitelesíti számomra a módszert, amelynek következtében könnyebben születik meg a belátás
és a jóvátétel igénye is.
